2010. január 7., csütörtök

Hol van az a nyár? – Karácsonyi ajándék Erdőbényéről, a Béres Szőlőbirtokról

Ajándékot kapni jó dolog. Elsősorban azért, mert tudjuk, hogy valahol a távolban valaki gondolt ránk, és ez mindig szívet melengető érzés. Karácsony alkalmából csomag érkezett Erdőbényéről, a Béres Szőlőbirtokról, ahol júniusban jártam. Ezért nemcsak a csomag tartalmáért tartozom köszönettel, hanem a napsütéses emlékekért is, amelyeket tél derekán idézett fel bennem.




Akkor még nyár volt, a szeszélyesebb fajtából, amikor hol tűző napsütés, hol szemerkélő eső váltogatta egymást, teljesen rapszodikusan. De némi biztonságérzetet adott, hogy Zöldi-Kovács Árpád birtokigazgató a szikrázó napsütés közepette csak felnézett az égre, és máris felgyorsította a birtok külső helyszínei, vagyis az ültetvények bemutatását, mondván, mindjárt esik, lassan induljunk vissza a birtokközpontba. Persze pár kósza, szórakozottságában odatévedt felhő a „nemodavalósinak” nem igazán riasztó jelenség, de akik tökéletes harmóniában élnek együtt a természettel, olvasni tudnak belőle. Márpedig Erdőbényén másképpen lehetetlen élni. És valóban… a napsütésben vadul szakadni kezdett az eső, de mi addigra már jóízűen fogyasztottuk az ebédet. Na és persze a borokat.




A birtok borai letisztult stílusukkal, szép, kifejezett, ásványos jegyeikkel győztek meg arról, hogy valóban szorgalmas, lelkes munka, és alapos odafigyelés kíséri végig útjukat. Az ebéd előtt aperitifként fogyasztott száraz, kifejezetten nyári bortól, vagyis a friss, gyümölcsös sárgamuskotálytól indulva, a Lőcse-dűlő Furmintján és a Magita Cuvée aszalt barackos, citrusos tételén át egészen az 5 puttonyos aszúig bezárólag ismerkedhettem a pincészet kínálatával.
   
Búcsúzáskor sem engedtek el üres kézzel a birtokról, útravalóul a Hárslevelűből és Furmintból készült Holdezüst Cuvée-t kaptam, természetesen a nap során begyűjtött szép élményeken túl. Az Omlás-dűlő talaján termett alapanyagból készült bort jókedvű nyáresti találkozások, holdfényes vízparti beszélgetések kísérőjeként és hangulatteremtőjeként ajánlják, de jómagam akkor kaptam kedvet fogyasztásához, amikor az idén először megrendezett Bor, Mámor, Erdőbénye Pincefesztivál zajlott. Sajnos csak a távolból követhettem nyomon az augusztusi rendezvényt, kedvet kapva arra, hogy idén nyáron már „testközelből” élvezhessem a fesztivált, amelyet minden megszállott pincejárónak szívből ajánlok, annak ellenére, hogy még csak január van. Hiszen napról napra egyre több a fény, és napról napra egyre közelebb merészkedik az idei nyár is…

Megérkezett tehát egy újabb darabka az erdőbényei birtokról, a karácsonyi ajándékba kapott Jubielumi bor, azaz egy félszáraz tokaji furmint a 2007-es évjáratból, amely a Béres Gyógyszergyár 20 éves fennállásának alkalmából került palackokba. És vele együtt pár pillanatra visszatért a tavalyi, meleg nyári párába burkolózó csoda is. Köszönöm.

2 megjegyzés:

  1. A Magitát gyanítom, h újra meg kell kóstolnom, mert túl sokan szeretik. Még a '07-est kóstoltam tavalyelőtt a várban a feszkón, de nem hagyott maradandó nyomokat.

    VálaszTörlés
  2. Részemről hibát nem találtam benne, tényleg kellemes és szerethető tétel. (Nekem talán inkább a személyes ízlésem nem hagyja, hogy igazán maradandó élménnyé váljék - de ez ugye szubjektív dolog, hogy ki milyen borokat kedvel.) Én még egy kicsivel több savat hiányoltam belőle, amúgy könnyen értelmezhető (jó értelemben véve!), kedves, inkább a letisztult, visszafogottabb stílus jellemző rá, teljesen korrekt, de ez a széplány nem is akarja igazán ”bedobni magát”. Talán neked ezek szerint kevésbé jön be ez a nőtípus. Na persze, aki tüzes szőke amazonokért rajong (Ráspi Leányka 2008)... :)
    http://borvendegvaro.blogspot.com/2009/10/tuzes-szoke-amazon.html

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...