2010. augusztus 25., szerda

Dugóhiba vagy egyszerű közöny? – Lezajlott a badacsonyi Dugó Fesztivál

Kipukkant a palackból a dugó, vagyis lezajlott Badacsonyban az idén első alkalommal megrendezett Dugó Fesztivál. A trendi retro-báros környezetben azonban lényegében közönség nélkül pergett le a négy napos esemény. Pedig volt dugó hétvégén az M7-es autópályán és a 71-es úton is. Volt araszolás, türelmetlenkedés, trópusi hőség. Mert aki éppen nem a Hajógyári szigeten időzött, és nem ott kereste kétségbeesve ismerőseit mobiltelefonokba kiabálva, az a Balatont ostromolta. Sok ezer emberről beszélünk, mind igyekeztek oda, ahol ki lehet kapcsolni, ahol végre tétlenül lehet heverészni, csak úgy. És ahol a Dugó Fesztivál várta – idén első alkalommal - a borokra, beszélgetésekre, zenékre, egyszóval együttlétre szomjazókat. Hiába. Mert úgy tűnik, ismét nyert az egész napos parkolóhely keresés utáni strandon tülekedés, vagy éppen az össznépi tespedtség és unalom.


A Dugó Fesztivál ott volt, amikor és ahol ígérte, teljesítve mindazt, amit weboldalán, a plakátokon és a molinókon hirdetett magáról. A Badacsony hegy oldalában lévő egykori palackozóüzem csarnokát trendi retro bárrá alakítva, színpaddal, kanapékkal, bárpulttal berendezve, és egy Balaton-panorámás kiülős faterasszal megtoldva vehették volna birtokba azok, akiknek kedve támadt volna borospohárral a kézben lazán sétálgatni, jó zenét hallgatni, beszélgetni, tehát egyszerűen „csak” jól lenni.

Hogy nem így történt, nem csak a szervezők hibája. Jelen esetben a közönség is hibázott. Azzal, hogy távol maradt. Távol? Hiszen valahol ott kellett lenniük a Balaton partján, ha már vasárnap este mégiscsak ismét rendeztek maguknak egy külön bejáratú, látogatottságra nézve valóban jóval sikeresebb dugó „fesztivált”, hazafelé az M7-esen. Budapest és a környező nagyvárosok egy része leköltözött a Balatonra, valós jelenlétük azonban mégsem volt tapasztalható. Talán jobb nem gondolni arra, hogy ismét a szabadidő-kultúra hiánya mutatkozott meg, tehát mégsem tudtak kikapcsolni és jelen lenni, hanem hozták magukkal a közönyt és az otthonmaradós beidegződéseket… na meg a laptopokat.

Valójában ki volt a Dugó Fesztivál célközönsége? Ehhez talán legjobb idézni a rendezvény beharangozóját: „Na, miről is szól ez a kis fesztivál? Arról, hogy imádjuk a Balatont – főleg az északi partját! – imádunk ott nyaralni, imádunk ott szórakozni. Imádjuk a jó zenéket, és imádjuk a jó magyar borokat (inni).” Joggal gondolhatták a szervezők, hogy a látogatottsággal nem lesz gond, hiszen ezzel rajtuk kívül jó páran így vannak: szeretik a Balatont, a borokat és a szórakozást. Ebben nem tévedtek, elég csak visszagondolni a pár héttel ezelőtt megrendezett Badacsonyi Borhetek rendezvényre, ahol valóban sok napon át nagy tömegben mulatott a magyar, igényesség terén azonban már jelentkeztek hiányosságok. Valahogy mégsem szeretnék abban hinni, hogy összefügg, mi több, erősíti egymást a két tényező, vagyis a tömeg és az igénytelenség.

A Dugó Fesztivál talán abban tévedett, hogy az általa megszólított réteg-célközönség mellett - a drága jegyárak ellenére - sokan jönnek majd el az amúgy is ott vakációzók közül. Őket azonban nem szólította meg ez a rendezvény, ráadásul nem is az ő pénztárcájukhoz mérték a belépőket. Tény, hogy ezen a fesztiválon nem volt műanyagpoharazgatás, hanem ültetett, és az adott borász által vezetett kóstolókon vehettünk részt. Méghozzá a fesztivál saját logójával ellátott jó minőségű kóstolópoharaival, fehér abrosz mellett, kint a teraszon, rozészínű felhőpamacsok alatt, cirógató balatoni szélben. Ennek ellenére az elvileg minden hétvégi rendezvény főnapjának számító szombaton mindössze hatan döntöttünk úgy, hogy végigkóstoljuk a Laposa Pincészet borait, de a korábbi napok kóstolóin, illetve a vasárnapi szeánszon sem jelentek meg sokkal többen. A rendezvény egészére elmondható, hogy a várt érdeklődés elmaradt.
Badacsonytördemic - Szürkebarát bor és Szürkemarha Fesztivál

Annál inkább nyitott szemmel járt az az igényes és valódi kis közösség, amely a Dugó Fesztivállal egy időben Badacsonytördemicen zajló Szürkebarát Bor és Szürkemarha Gulyásfőző Fesztiválon részt vett. Akik ott jártak, megtalálták – pontosabban képesek voltak megtalálni - a borvidék vérkeringésében az együtt főzés, az együtt evés-ivás, a diófa alatti beszélgetések, a zenélés-táncolás, az együtt játszás, tehát az együtt levés élményét. Ökörsütés, bor- és főzőversenyek, táncház, népművészeti vásár és még sok program várta az érdeklődőket, akik a díszes kemencével és kis asztalokkal benépesített Faluház-udvaron valóban tartalmasan töltötték el azt a pár napot.

Nem sajnálták tehát sem a befektetett pénzt, sem a marketing munkát a Dugó Fesztivál szervezői, a várt hatás azonban valahogy mégsem érkezett meg, miközben a szomszédos településen lévő közösség egy alig reklámozott rendezvényen szép számban ünnepelt, sajátjaként kezelve és szeretve az eseményt. Talán ezt az üzenetet kellene eltenni „télire”. Most lassan és rövid időre csend borul a Badacsonyra, felkészül a szüretre, de rozsdásodó levelű diófái és bazaltútjai szélén integető angyaltrombitái is azt üzenik, hogy jönni kell, és teljes egészében jelen kell lenni. Egyszerűen „csak” élni. És jól lenni.

1 megjegyzés:

  1. Szerintem Badacsonyban az emberek megszokták az ingyenes programokat. + több fesztiválon hallom,hogy annyi borfesztivál,meg gasztronómiai fesztivál van,hogy az emberek anyagilag nem bírják. Azért nem szabad feladni!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...