2011. június 11., szombat

Ott voltam „a Takleren” – Szekszárd Székesfehérváron járt

"Szerintem csináld úgy, hogy ott legyél a Takleren!” - mondotta volt jó tanácsként a székesfehérvári „Monarchiás” bor-baráti társaság egyik tagja, amikor is felmerült, hogy valószínűleg csak akkor tudok elmenni a kóstolóra, ha éppen akkor amúgy is Fehérváron járok. A vége aztán az lett, hogy éppen akkor „amúgy” nem jártam Fehérváron, de mégis ott voltam „a Takleren”. Hát tényleg így kell ezt csinálni, sok gondolkodásnak sok az alja, éljen a spontaneitás!

Takler András

A borszaküzletbe lépve a csilláron is lógó emberkék, poharakba már kitöltött rozé, és az éppen azt bemutató Takler András fogadott. Sok jó ember kis helyen is–alapon pikk-pakk lett helyem, és még a rozéról sem csúsztam le teljesen. Gyorsan átfutottam a borsort, 2007-es és 2008-as évjárat a palettán, valamint egy Regnum Cuvée erejéig 2006 is. Korábban egy borvacsora keretében már fürkésztem a Takler borokat, de azóta eltelt egy év, piacra kerültek az újabb tételek, jöttek az újabb díjak is, és a pince meg a szőlő tájékán is történtek előrelépések. Úgyhogy nagyon ideje volt, hogy elzarándokoljak egy újabb kóstolóra.


Rozéval kezdünk tehát, és ahogy bármelyik más borbemutatón, vagy borfesztiválon mostanság, azonnal szóba kerül a 2010-es évjárat. András szavaival élve, ők a borról csak őszintén beszélnek. Így aztán nem kertel: a 2010-es évjáratból bizony nem palackoznak bort, esetleg folyóborként lesz némi értékesítés. Meglévő készleteikkel azonban át tudják vészelni a mumus évjáratot. A 2010-es Kékfrankosra épülő Rosé csavarzáras palackban került piacra, amit talán szép lassan kezdünk megszokni és elfogadni, illetve elvonatkoztatni attól, hogy csavarzárral csak gagyi lőre kerülhet a polcokra. A csavarzár tehát megtette, amit meg kellett tennie, a rozé üde, friss, majd’ kicsattan, bár az illat picit bezárkózik, némi halvány málna pironkodik a pohárban. Kortyban a savgerinc szép tartást ad, kis pezsgés frissíti a piros bogyós és savanyúcukorkás ízeket.


A 2008-as Pinot Noir-t András elmondása szerint populárisabbra hangolták. Nem akarták robusztus irányba elvinni, könnyen érthető, friss és fiatalos pinot-t tettek a palackba. Az ültetvény nem déli fekvés, pontosan azért, hogy a savak szépek maradjanak. Azok is maradtak kétségtelenül. A főbb karakterek mégis déliesek, meleg, gyümölcsös, már-már málnaszörpös ízek, illatok, benne magas alkohollal. Az illatot némi mentol frissíti, szájban eper és áfonya, a test kissé vékonyabb, de összességében ott van benne mindaz, amit Taklerék elképzeltek ezzel a Pinot-val kapcsolatban.


Még mindig 2008, de már a Cabernet Franc szemszögéből. A fajtát – Villányhoz hasonlóan - Szekszárd is kiemelten kezeli. Andrásék első számú borkészítési koncepciója a borvidék karaktereinek kifejezése finom tanninokkal, eleganciával, zamatgazdagsággal és fűszerességgel, amit véleménye szerint a Cabernet Franc szépen közvetít. A 2008-as tétel illatban nagyon gazdag, sokáig lehet vizslatni, fűszerpaprika, feketebors, érett cseresznye és még megannyi fűszer. Ízben dohány társul mindehhez, mellette nekem jobban tetszene egy kicsit vastagabb test, az egész kép pedig lehetne lendületesebb, erősebb.


A Kékfrankos Reserve 2007 következik, amely nem mellesleg bekerült a Pannon Borrégió TOP25-be, így a június 18-i pécsi kóstolón újra találkozhatok vele. Az elnökségi borválogatás kapcsán is sok pozitív visszajelzés érkezett Andrásékhoz a tétel kapcsán, ami nem csoda, mert mi is elégedetten hümmögünk. Ez kérem, úgymond a Kékfrankos mediterrán arca. Szigorú hozamkorlátozással, idősebb tőkékről szüretelve. Meggyes-málnás, édeskés illatok, némi növényi kísérettel. Ízben vanília, rumos-meggy, érett, telt ízek, finom tanninok. Szép test, vibráló savak és karakterek. A kóstolósor egyik legszebbje. És aki Takler Kékfrankosokra vágyik, azoknak egy jó hír: várhatóan nyáron jelenik meg Kékfrankos referencia csomagjuk, amelybe egy Görögszó és egy Szentavölgy dűlőszelektált, illetve egy kései szüretelésű, de száraz különlegesség kerül majd be.


Maradunk 2007-ben, a Bikavér Reserve érkezik. Érett, már-már aszalt jellegű illatok, meggy, szilva, fekete cseresznye, mellette fűszer és dohány, valamint erőteljes alkohol. Ízben mindez egyelőre kicsit hidegebb, „nyersebb” formában jelentkezik, de ez kizárólag csak annak tudható be, hogy még sokat kell fejlődnie, rendeződnie, nagy benne a potenciál. A 2007-es Cabernet Franc Reserve még nincs forgalomban (csak 2006-os testvére), megjelenése szintén nyárra várható. És ha már „díjazunk”: a Semmelweis Egyetem 2011-es országos borversenyén a Presztízs kategóriában lett őfelsége a legjobb vörösbor. 3-4 kiemelkedő dűlő terméséből, rendkívül érett alapanyagból készült. Ízben-illatban erdőben járunk: áfonya, kökény, vadmálna. Szájban gazdag és bársonyos, a savak közepesek, a tanninok szárítanak, de szépen lekerekedtek, az utóíz hosszú, benne az alkohol és a fűszeresség dominál. Jó formában van, érdemes lesz mostanában figyelgetni. Mint ahogy a 2007-es évjárat valamennyi tételét, hiszen nagyon jó évjáratról beszélünk.



Jön is még egy képviselője, a Regnum Cuvée 2007. Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos házasítás. Forgalomba várhatóan ősszel kerül. Nagyon gazdag, komplex, fűszeres. Illatban gumi, telt, aszalt jellegű, füstös, animális illatok a vanília édességével és az eukaliptusz frissességével. Ízben étcsokoládé, kávé, tanninjai még picit durvábbak, de még bőven van ideje kerekedni. Befejezésül az idősebb tesó, vagyis a Regnum Cuvée 2006-os tétele csordul a pohárba. Méltó befejezés. Szépen egyben van, érett, letisztult, ízben kakaóbab, kávé, a tannin sok, de szépen besimult, a savak kifinomultak. Utóízben fűszerek, dohány, füst, élvezetes, hosszú lecsengés. Még sokáig fürkészném…

  
Takleréknél tehát történt egy s más az utóbbi időben, és még mindig sok a munka, nyár végére szeretnék készre „jelenteni” az új pincerészt, amely a barrique hordós érlelésnek, és a hamisítatlan pincehangulatos kóstolóknak ad majd helyet. Ami a szőlőt illeti: Syrah-t és Kékfrankost telepítettek a Szenta-völgy déli fekvésébe, reserve borok készítéséhez. Ami meg engem illet, nem bántam meg, hogy ott voltam „a Takleren”. Most pedig úgy csinálom, hogy ott legyek Pécsett is. 

Köszönöm a lehetőséget a székesfehérvári Monarchia Borszaküzletnek

Fotók: Nagy Zita – Borgőz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...