2012. április 12., csütörtök

Második felszállás: Tizenkét Cabernet – VinCE 2012

Kemény lesz!” – mondta a Villányi teraszon fényfürdőzve borszakíró ismerősöm, utalva az előttünk álló délutáni Steven Spurrier vezette Cabernet kurzusra. Közben poharában lazán meglögybölt egy villányi Cabernet Franc-t, amelyről egyébként magam is szerettem volna többet megtudni azon a kiemelten beharangozott Ha Villány, akkor Cabernet Franc! kurzuson, melyre sajnos helyhiány miatt már nem fértem be. Na jó, picit későn is akartam már oda beférni, így csak a partról nézhettem, ahogy a villányi hajó elment, miközben vitorlájába a Cabernet Franc fújta a szelet. Úgyhogy becsekkoltam egy másik, tíz „nagyvilági”, és két magyar Cabernet-ről szóló kurzusra.


Járatinformáció:
Check in: 13:30PM
Pilóta: Steven Spurrier
Útvonal: Magyarország – Oroszország – Argentína – Bordeaux – Kalifornia – Olaszország – Új-Zéland – Spanyolország – Ausztrália – Chile – Dél-Afrika
Az utazás célja: Cabernet-kurzus
Check out: 15:00PM

A nem kis koncentrációt igénylő vakkóstolást Steven Spurrier vezényelte le, pikk-pakk, nem sokat tétovázva. Tizenkét pohár, benne tizenkét ((pontosabban tizenegy, de erről majd később) tétel már elegendő ok a lányos zavarba jövetelre, és ha még hozzáadjuk, hogy Mr. Spurrier angol lordos udvariassággal, de kellő határozottsággal leszögezte, hogy mindezen bor végigkóstolására 45 perc áll rendelkezésre… Hát, nem most lesz az, hogy réveteg tekintettel átnézünk a poháron, a visszacsorgások alakzatán meditálunk, és közben megváltjuk a világot, de a mesterkurzus nem is ez a műfaj. Szóval első pohár kézbe, megnéz, beleszagol, kóstol, köp, Steven Spurrier rövid véleményt alkot, a mi dolgunk meg az, hogy mi is ezt tegyük, és értékeljük is a bort, mert hogy az első legszebb hatot majd nekünk kell kiválasztani/rangsorolni a tizenkettőből (tizenegyből). Aztán máris második, harmadik, negyedik tétel, egészen a tizenkettesig. Nincs megállás, bár néha elhangzik a kérdés, lassítsunk-e, de aztán mégsem lassítunk.

Steven Spurrier

Végigpörgetjük a tételeket, majd pár perc jut arra, hogy felállítsuk a saját sorrendünket, és leadjuk kiértékelésre, összesítésre. Mivel már előre áttanulmányoztam a VinCE weboldalán a kurzus borainak listáját, azt gondoltam, majd szépen eljátszadozom azzal, hogy kitaláljam, vajon az adott bor a világ mely tájáról származhat, és még abba a hitbe is beleringattam magam, hogy majd néhánynál biztosan jól el is találom. Ez a játék most kimaradt az életemből, de majd talán egyszer, valamikor, valahol. Fél órácskára magunkra maradtunk újra Stevennel, na meg a borokkal, így sor kerülhetett a nagy leleplezésre: melyik pohár tartalma melyik palackhoz tartozik. Újra átszaladtunk a tételeken, immár konkrétan megnevezve termőhelyet és pincészetet. Ennek fényében kíváncsiságból tizenkétszer (tizenegyszer) újra nézek, újra pörgetek, újra szagolok, újra kóstolok, újabb információkat jegyzetelek, és nagyon fáradok… De itt a vége, megérkezik az eredmény, kezdődik a sakkozás a palackokkal, melyik hányadik helyre került. Steven Spurrier is fáradt picit, először hátulról előre próbálkozik a sorrend közzétételével, majd miután a „hátulról a második a tizenegyes” és a „hátulról a harmadik a kettes” virágnyelv teljesen összezavar mindenkit, a „hátulról a negyedik az elölről negyedik” mondattal zárja rövidre a próbálkozást, majd mosolyogva int, hogy hagyjuk, és kezdi inkább elölről.




Semmi baj, a végső lista második nekifutásra megvan, az alábbiakban pedig közzé is tétetik. A 10-es sorszámú – utólag felfedve a Cape Mentelle 2006-os ausztrál Cabernet-Merlot – kimaradt az életemből, mivel nem jutott mindenki poharába. Az illatát érezhettem csak, mert miután Steven szembesült a problémával, annyit mondott: „Megkóstolom, és körbeadom!”, majd így is tett, pohara körbejárta a Mesterkurzus-termet, a közönség extrovertált tagjai még kóstoltak is belőle. A kurzus összbenyomása számomra az, hogy vagy én vagyok túl lassú, vagy Steven Spurrier nagyon gyors, de a Cabernet Mesterkurzus valahogy túlságosan pörgősre és kapkodósra sikerült, vérprofiknak biztosan meg sem kottyant, de egy kevésbé gyakorlott vagy éppen teljesen laikus érdeklődőnek bizony beüthetett a totális káosz, és támadhatott némi hiányérzete is. A borok nem voltak túlságosan kiemelkedők, kevés felejthetetlen tétellel találkoztam, de hát jó, ne legyünk elégedetlenek, a lényeg a tanuláson és a tapasztalatszerzésen volt ezúttal, nem az örömszerző borozáson, és ha így nézzük, a Cabernet-kurzus ezt a küldetését teljesítette is.



Végezetül szaladjunk végig a tizenkét boron, pár pillanat alatt, amolyan Steven Spurrier-módra, az ő néhány gondolatával fűszerezve a sort (a sorrend a végső, közönség által felállított rangsort mutatja, zárójelben feltüntetve az adott bor vakkóstolón szereplő sorszámát):

1. helyezett (6.): Stag’s Leap Cabernet Sauvignon Artemis 2007, Napa, Kalifornia, USA
90% Cabernet Sauvignon, 7% Merlot, 2% Syrah, 1% Petit Verdot, (14%)
Gyönyörű illatok, érett gyümölcsök, kávé, csokoládé. Elegáns, telt, kerek bor, mely érettsége mellett mégis friss érzetet ad. Spurrier szerint feminin bor, ott van benne a harmónia, a „kulcs”, amely nélkül hiába tetszik amúgy a bor, nem éri el a célját. Steven egy kis mentás báránysültet képzeleg hozzá… nekem sem lenne ellenemre.   

2. helyezett (9.): Torres Mas La Plana 2007, Spanyolország
100% Cabernet Sauvignon, (14,5%)
Már szín alapján is sűrű, telt, testes. Ízben könnyű málna és feketeribizli dzsem, sok érett tannin, édesfűszerek. A tölgy nem harsány, egyszerűen és határozottan csak ott van, nem lépett be az ajtón, csak a kilincsen pihenteti a kezét. Már most gyönyörű, de még 10-15 nagyon szép év áll előtte.

3. helyezett (7.): Mazzei Tenuta Belguardo 2007, Olaszország
90% Cabernet Sauvignon, 10% Cabernet Franc, (14%)
Szilvaszüret. Fűszeres, mély, kirobbanóan gyümölcsös, testes. Robusztus, érezhető a tölgyfa hatása. Spurrier véleménye szerint egy bor akkor jó, ha megmosolyogtatja az embert, ez az olasz macsó azonban ehhez talán túl vehemens és rámenős, és a kellő komplexitása sincs meg. Viszont fő erénye, hogy gazdag, és tiszta, mint a frissen hullott hó. Steven a bor érdessége miatt ételpárban nem finomkodna, csakis vörös húsokat vinne be hozzá a konyhába.

4. helyezett (5.): Sauska Siklós 7 Cuvée 2008, Magyarország
45% Cabernet Sauvignon, 34% Merlot, 21% Cabernet Franc, (15,5%)
Spurrier nem kedveli a magas alkoholtartalmú borokat, amelyekből nem lehet (vagy inkább nem tanácsos) elfogyasztani egy este alatt egy palackkal. Az alkohol tehát túlzott, pedig szép koncentráltságú, kifinomult bor. Aszalt szilvás jegy, kerekség, érezhető súllyal. A tanninok elegánsak, az aromákat édes fűszerek teszik izgalmassá, de a végére valahogy mégis elcsúszkál, hiányzik a mélysége, és a kifogástalan komplexitása. 


     

5. helyezett (1.): Malatinszky Kövesföld 2009, Magyarország
70% Cabernet Franc, 30% Cabernet Sauvignon, (14,5%)
Meggyes, fekete bogyós gyümölcsös illat, édes fűszerekkel. Szemtelenül fiatalos, a stílusa emiatt még kicsit „nyers”, sok tanninnal, ennek ellenére kiegyensúlyozott alkat.

6. helyezett (3.): Nicolas Catena Cabernet Sauvignon 2008, Argentína
100% Cabernet Sauvignon, (13,5%)
Illatban kicsit zárkózott, ízben sima, érett, tölgyes jegyekkel, komplexitással, de mégsem jön a non plus ultra-érzés. 10 év áll még előtte, hogy megmutassa rejtegetett jegyeit - ha vannak. Friss infó Argentínából: állítólag a Malbec és Cabernet Sauvignon házasítás mindig tangóra csábít. Nem tudom valóban így van-e, mindenesetre tényleg jól hangzik.




7. helyezett (4.): Chateau de Pez, Saint-Estéphe 2007, Bordeaux, Franciaország
60% Merlot, 35% Cabernet Sauvignon, 5% Cabernet Franc, (13%)
Mély színek, illatban gyümölcsös, érett jegyek. Friss, egyenes gerincű, szép bor, jól kiegyensúlyozott, negyedikként kóstolva azonban máris tudunk viszonyítani: intenzitásban nem vetekszik az 1-es Malatinszky, a 2-es orosz Myskhako Grand Reserve, és a 3-as argentin Nicolas Catena Cabernet Sauvignon-nal.

8. helyezett (8.): Te Mata Coleraine 2007, Új-Zéland
52% Cabernet Sauvignon, 14% Cabernet Franc, 34% Merlot, (14%)
Új-Zéland leghűvösebb régiójából érkezett. Fűszeres, borsos. Nyers, inkább a tannin dominál. Jól felépített bor lenne, bizonyítani akar, de van benne némi merevség. Ahogy Steven viccesen jellemzi: „mintha azt mondaná: figyelj, jó vagyok, várjál még egy kicsit!”



9. helyezett (12.): Rustenberg Peter Barlow 2007, Dél-Afrika
100% Cabernet Sauvignon, (14,01%)
22 éves tőkék termése. Nagyon, mondhatni túlzottan fűszeres. Spurrier már a vakkóstoláskor megállapította: „Ez semmiképpen nem lehet francia.” 20 éves pályafutást jósol a bornak, tekintve hogy nagyon szép a savszerkezete.

10. helyezett (2.): Myskhako Grand Reserve Cabernet Sauvignon 2008, Oroszország
100% Cabernet Sauvignon, (12,5%)
Egy Cabernet Sauvignon a Fekete-tenger melletti Krasznodar régióból. Spurrier szerint könnyebben megközelíthető, nem agresszív Cabernet Sauvignon. Friss, tölgyfás, kevésbé koncentrált, természetesen gazdag, de valahogy mégsem lett kedvenc.



11. helyezett (11.): Montes Alpha Cabernet Sauvignon 2007, Chile
90% Cabernet Sauvignon, 10% Merlot, (14,5%)
Illatban eukaliptusz, mentol, csupa hűsítő aroma, ami az amúgy is inkább „hideg” jellegű bort még ridegebbé teszi. Mindezek mellé valahonnan még édesség is beköszön, így végképp összekuszálódnak a szálak. Könnyen csúszik, de sajnos annál gyorsabban felejthető is.

12. helyezett (10.): Cape Mentelle Cabernet-Merlot 2006, Ausztrália (14%)
Hiába a vágy, ha az nem találkozik a valósággal… Nem jutott ugyanis a poharamba belőle. Csak az illatát szippanthattam be távozóban…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...