Fiatalosan a Boregyetemen – 21. Budavári Borfesztivál mínusz egyedik nap

Három téma, hat fiatal borász, tizennégy bor. Az idei Boregyetem első napjának szereplői a fiatal borászok voltak, akik nem mellesleg a Junibor egyesület tagjai is. Nem is sokáig – talán csak az előadást megnyitó bemutatás erejéig - hallhattuk nevüket Tibornak, Tamásnak, Andreának, Endrének, Angelikának, és ekkor találkoztunk csak a dr. megjelöléssel is. Utána már oldódott a kezdeti izgalomból származó, apró, zizegő feszültség, előbb-utóbb fészkelődni kezdett a pulpituson a komolyságot felváltó felszabadultság, és később már leginkább csak Titi, Andi, Tomi, Angi és Endi neveket hallhattunk a teremben.

Fiatal borászok a Boregyetemen - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

 

A Boregyetem első napjának előadói egytől egyig a 70-es évek vége, 80-as évek szülöttei. Síelés, strand, vitorlázás, kosárlabda, külföldi és hazai tanulmányok, utazások, széles látókör, nyitottság, önfeledt szórakozás, családi események, öröm és nehézségek – ugyanúgy zajlik az életük, mint a mostani huszonévesek, vagy harmincas éveik elején járó fiatalok zömének. Azzal a különbséggel, hogy ők emellett szorgalmasan dolgoznak a szőlőben, egyengetik a borok útját a pincében, marketinggel foglalkoznak, iskolában oktatnak, blogolnak, cikkeket írnak, interjúkat adnak, esténként pedig borbemutatókon, borvacsorákon, borfesztiválokon mesélnek a boraikról, és adnak válaszokat a kifogyhatatlan kérdésekre. Életkorukból és habitusukból adódóan a saját nyelvükön tudják megszólítani a fiatal korosztályt, utat mutatva számukra.

Talán picit otthonosabban mozognak a szőlőben, a pincében, vagy éppen fő „bázisukon”, a mindig nyüzsgő DiVino borbárban, mint a Boregyetemen, a Magyarság Háza súlyos falai, áradóan tágas terei között, de közösen ezzel a feladattal is megbirkóztak. Ismerkedjünk meg a hat fiatal borásszal, és a Boregyetem három témájával.

ifj. Gál Tibor előadása az Egri csillagról

 

Első töltés: A XXI. század Bikavére és Egri csillaga

Az első szakasz két előadója az egri borvidék képviseletében ifj. Gál Tibor, és a szekszárdi borvidékről Sebestyén Csaba. Eger új fehér házasítása, az Egri csillag bemutatásával kezdődik az idei első Boregyetem. 2010 februárjában indult el a kezdeményezés, hogy legyen Egernek egy, a Bikavérhez hasonló, de fehér fajtákból készült házasítása.

– Mivel rájöttünk arra a nyilvánvaló tényre, hogy mi egy hűvös, északi elhelyezkedésű borvidék vagyunk, és a borvidék közel ötven százaléka fehér szőlőfajta, gondolkodni kezdtünk, mi lenne, ha egy olyan házasítást készítenénk, amely a sok elaprózódott fehér fajtát egymásba integrálja – kezdi előadását Gál Tibor. Annak idején, a Bikavér létrejöttekor is hasonló gondolat volt a vezérfonal a kékszőlők kapcsán, most, 100 évvel később pedig megszületett Eger fehér cuvée-je, az Egri csillag is. A névválasztást egy szakmai zsűri segítette. – A névválasztó kampány során a beérkező szavazatok láttán jobbnak láttuk egy szakmai zsűri felállítását, különben Chuck Norris lett volna az új fehér cuvée-nk neve, ezt pedig nem akartuk – meséli mosolyogva Tibor.

Az Egri csillagot az egész borvidék felkarolta, és 2011-ben már közel 20 termelő jelentette be, hogy elkészítik saját fehér cuvée-jüket. Az egri borászok összefogását szimbolizálja, hogy valamennyi Egri csillagot egyszerre, egy időben hozzák forgalomba, méghozzá a tavasz kezdetén, március 15-én. A fehér cuvée olyannyira népszerű lett, hogy a 2011-es évjárat a pincékből szinte már el is fogyott, pedig a következő év március 15-e még nagyon messze van.

Közben persze kóstolunk is, Bolyki Jani 2011-es Egri csillagát, amely alnévvel is rendelkezik: Pocok a szántásban. Ahogy Tibortól megtudjuk, a Pocok a Hazug Mókus és az Ördöngös Nyúl barátja, a bor pedig Hárslevelű, Olaszrizling, Királyleányka és Sauvignon Blanc násza. Egyedül a Királyleányka ücsörgött acéltartályban, a többiek hordóban érlelődtek. Innen a szép felépítés, a cizellált illatok és az érett gyümölcsös ízek, leheletnyi ásványossággal díszítve.

Közben az Egri csillag legendáját is elmeséli Tibor. A történetben szereplő zarándokok kőkunyhói életre is kelnek majd, az Ostoroson ma is álló kőkunyhót rendbe teszik, a többit pedig felépítik, és ezekkel a kunyhókkal fogják jelezni Eger dűlőit. - Hosszú távon hiszek abban, hogy az egri bormennyiségnek a 80-90 százaléka két bor lesz, az Egri Bikavér, és az Egri csillag – fejezi be előadását Tibor, és adja át a szót Sebestyén Csabának, aki a szekszárdi Bikavérről mesél.

1986-ban kapta vissza a borvidék a Bikavér név használatának jogát. A kezdeti nehézségek, és a sokféle szemléletben készült Bikavérek kavalkádja miatt alakítottak ki egy koncepciót, amely már egységes karaktert és arculatot ad a szekszárdi Bikavéreknek. Azokat a Kárpát-medencei fajtákat preferálják, amelyek megtalálhatók a szekszárdi borvidéken, ilyen a Kékfrankos és a Kadarka, utóbbi kötelező alkotóeleme a szekszárdi Bikavérnek, ezzel is segítve a fajta köztudatba való visszatérését. 

Sebestyén Csaba a mikrofon beállítás után a szekszárdi Bikavérről beszélt

– Egyelőre a Bikavér feltámasztási fázisában vagyunk – mondja Csaba. – Sokan próbálták megfogalmazni, milyennek kellene lennie a szekszárdi Bikavérnek. Mint a Bikavér történetbe utolsóként bekapcsolódó fiatal borász, megpróbáltam összefoglalni a gondolatokat, és arra jutottam, hogy olyan bort kellene készíteni, amelyben szépen tükröződik a Kárpát-medencei fajták fűszeressége, egyedi ízvilága, amely a világon sehol nem kóstolható, ugyanakkor megvan benne a nemzetközi fajtáknak az a fajta textúrája, teste, vastagsága, amitől egy Bikavér Bikavérré tud válni.

Közben 2007-es Takler Bikavért kóstolunk. Telt, de nem nyomasztóan súlyos, érett és meleg aromákkal. Kékfrankos alap meggyel és fekete cseresznyével, benne a Merlot lágysága, a két Cabernet határozottsága - ebből hangsúlyosan a Sauvignon "tökössége" ahogy Takler Feri bácsi fogalmazta meg egyszer - és a Kadarka fűszeressége. Aztán a 2009-es Sebestyén Bikavér kerül pohárba. Dűlőszelektált bor, 50-60 éves tőkékről szüretelt alapanyagok. A dűlőszelektált borok új fejezetet nyitottak a szekszárdi borvidék életében.

- Mindenképpen mellőzzük az új, első töltésű fa használatát - mutatja be a bort Csaba. - A mi boraink zömében inkább nagyobb hordóban, illetve sokadik töltésű hordóban érlelődnek. Egyszer-kétszer előfordulhat, hogy újfahordót is kell használni, ez szükségszerűség, de a törekvés az, hogy a szekszárdi Bikavérben a szekszárdi borvidék karaktere, arca jelenjen meg, ne pedig a legjobb kádár munkájának lenyomata.   

  

Második töltés: Minden a szőlőben dől el... vagy a facebook-on?

A pulpituson a villányi, közepes méretű családi pincészet képviseletében Gere Andrea, és a kis, etyeki családi birtokot bemutató Hernyák Tamás. Az előadás címe elsőként – akárcsak Gere Andinak - nekem is furcsának tűnt, illetve nekem is egyértelműen a „persze, hogy minden a szőlőben dől el” válasz jutott eszembe. Azonban Tomi gondolata már más irányba indított el: - Az csak egy dolog, hogy jó minőségű borokat készítünk, de a mai világban ezeket a borokat el is kell tudni adni. És ha valamihez, hát ehhez biztosan kiemelten fontos felület a facebook, különösen, ha nem feltétlenül közösségi oldalként, hanem egy folyamatosan frissülő, azonnali információkat közlő „újságként” gondolunk rá. 

Hernyák Tomi

Akár félreérthető is lehet azonban a pincészetek facebook-on történő kommunikációja. – Mi egy közepes méretű családi pincészet vagyunk – mondja ezzel kapcsolatban Andi. – Megjelent a médiában és a sajtóban egy jelenség, ahol kizárólag a kézműves borászatok sajátjának tekintik a minőséget, és az ilyen méretekben dolgozó családi pincészetek, mint amilyenek mi is vagyunk, pusztán tömegtermelést jelentenek az ő számukra, mi csak egy kirakat vagyunk, mi a facebook-on „dőlünk el”, tehát pusztán a marketingről és a nagy stratégiákról szól az életünk, de ez nem így van. A birtok méreteiből adódóan nem mi kapálunk már a szőlőben, nem mi metszünk, nem mi mossuk a prést, viszont én ettől nem érzem azt, hogy kevesebbet tennénk. Egy bor nem attól lesz jobb, hogy a tulajdonos személyesen műveli a szőlőt, vagy végzi a munkát a pincében, azt ugyanis lehet rosszul is csinálni. Nagy méretekben ugyanúgy lehet kellő gondossággal dolgozni. Tehát nálunk is a szőlőben dől el a minőség, nem vagyunk felfújt lufi, nem vagyunk facebook-borászat, annak ellenére, hogy használjuk ezt a felületet.

Gere Andi

 

Andi még két nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet a facebook-kal kapcsolatban: - Ma már sokkal gyorsabb ütemben növekszik a borászatok száma, mint a borfogyasztó közönség. Nyilván minden borászat igyekszik kiemelni magát ebből a tömegből valamilyen filozófiával, mondanivalóval. Erre egy kis borászatnak is kell áldozni, hiszen megjelennek az új szereplők, akik adott esetben nem biztos, hogy rossz minőségű bort hoznak a piacra, és megfelelő apparátusuk is van marketing terén. Ezen kívül nagyon fontos dolog, hogy az információk közönséggel való megosztásával segítenünk kell a borkereskedőink munkáját is, hiszen ők is a borainkkal foglalkoznak. Nem várhatjuk el tőlük, hogy csupán ők promotálják, kóstoltassák, mutassák be a borokat, ez egy nagyon kényelmes álláspont lenne.

Közben a jövő év áprilisában piacra kerülő Gere Kopár 2009-es tétele érkezik a pohárba. Bár még nagyon fiatal bor, de máris telt, kiegyensúlyozott, szép hordóhasználattal, érett gyümölcsösséggel és finom pörkölt aromákkal, csokoládéval, kávéval.     

- Mi is nagyon tiltakoztunk a facebook ellen - mondja befejezésként Andi – de aztán be kellett látnunk, hogy megjelent egy új fogyasztói réteg, akik lehet, hogy korábban nem is ittak bort, és akik lehet, hogy annyira nem akarnak belemélyedni a borászkodás, és a terroir témájába, mert ez elveszi az idejüket a hétköznapi teendőktől. Nekik annyi a fontos, hogy jó bort kapjanak, és az ő megszólításukhoz a facebook kiváló felület. Petőfi szavaival élve pedig „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”, vagyis ha valaki nagyon példamutató marketing stratégiával rendelkezik, de mögöttes, valós tartalma nincs, az előbb-utóbb úgyis el fog tűnni.

Harmadik töltés: Tokaji – édes mostoha?

Édes téma következik, az előadók Árvay Angelika, és dr. Demeter Endre Tokaj-hegyaljáról. - Az a különbség az előző előadók és köztünk, hogy mi nem különböző borvidékekről jöttünk, és méretben sincs köztünk hatalmas különbség – kezdi nevetve előadását Angelika. Az előadás célja a tokaji édes borokkal kapcsolatos sztereotípiák eloszlatása. - Szeretnénk megmutatni, milyen a tokaji bor, mint a mindennapok bora – folytatja Angi – amelyet, nagyon örülnénk, ha felbontanának akár minden este egy jó kis borozgatáshoz, egy könyv mellé, vagy egy sajttálhoz.

Árvay Angelika az Édesemmel érkezett

Hogy mindehhez azonnal kedvet is kapjunk, Angelika saját, 2011-es évjáratú „Édesem” Sárgamuskotálya csordul a pohárba. Mosolyog, dorombol, szép, könnyed, kiegyensúlyozott. – A muskotály szerintem nagyon alkalmas arra, hogy megszerettessük a fiatalokkal a bort. Emlékezetes, felismerik, azonnal tudják, hogy mit kóstolnak. Önmagában, beszélgetéshez is remek, de vacsorához, ételhez is párosítható, egy könnyed, mascarpone-s, gyümölcsös desszerthez bármikor el tudnám képzelni – mondja, majd Demeter Endre veszi át a szót.

- A fiatalos Tokaj üde arcát igyekszünk bemutatni. Az egyetemen voltak barátaim-évfolyamtársaim, akik azt mondták: a te szádból soha ne halljunk panaszt, mert annak az embernek, aki egy faluban dolgozhat Szepsy Istvánnal, és Árvay Jánostól meg Orosz Gábortól tanulhat, annyira könnyű az élete – meséli nevetve. – Az „édes mostoha” előadáscím azonban pozitív és negatív tartalommal is bír. Pozitív, hiszen jó hír, hogy a Juniborászok minden évben megválasztják az év juniborát, és ez a cím másodszor került a tokajiakhoz. Ha minden tag elismeri, és úgy gondolja, hogy érdemes ezen a vonalon dolgozni, akkor véleményem szerint a tokajiaknak olyan nagy gondja nincs. Ez egy szakmai szervezet, egy jó baráti közösség, egymástól tanulunk, jól érezzük magunkat együtt, de alapvetően van egy kifelé irányuló tevékenységünk is, történetesen, hogy a saját generációnkat bevonjuk a minőségi borfogyasztásba. 

Demeter Endre

- A tokaji borkülönlegességek azonban jelenleg kevésbé vannak jó helyzetben – folytatja Endre. - A Juniborban próbálunk a fiatalok számára olyan borokat készíteni, amelyek hagyományos módon, kézi préseléssel, spontán erjesztéssel, helyi kádárok zempléni tölgyből készült hordóit használva készülnek. Ez azonban önmagában csak számomra érdekes, hiszen csak a végeredmény számít. A mai világban, amikor nagyon kevés idő van annak elemzésére, hogy miről milyen véleményt formálunk, egyetlen nagyon fontos kérdés van a fogyasztók szempontjából: ízlik, vagy nem ízlik. A lényeg, hogy kellemes, jól iható bor szülessen. Szeretnénk nagyon divatossá tenni Tokaj-hegyalját itthon, mert ha mi magunk nem szeretjük, akkor ki más fogja? Egy jó csapatban, együtt, erős háttérrel ez sokkal könnyebb!

Azt hiszem, Endre - és a többi előadó - szavaihoz nem sok mindent lehet hozzáfűzni. A Boregyetem első napja - hallgatva az előadókat és kóstolva a borokat - számomra egyfajta megnyugvással zárult. Fiatal borászaink nagyon jó úton járnak, ambiciózusak, tele vannak tervekkel, szívükön viselik borvidékeink sorsát, szem előtt tartják azok jövőjét, mindemellett felfogásukban a hagyományok tisztelete ötvöződik a mai kor széles látókörével. Az összefogás, egymás támogatása, segítése, a fiatalok borkultúrájának formálása, ápolása esetükben pedig nemcsak amolyan jól hangzó marketing szöveg, valóban rengeteget tesznek, dolgoznak mindezért. Munkájukat mi is segíthetjük, keressük és kóstoljuk a fiatal borászok borait, ismerjük meg őket, hiszen bennük van a magyar bor jövője.
      

- Teljes képgaléria a facebookon- 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz