2013. május 26., vasárnap

Nyár a fehérborok szigetén - Bortavasz, Dél-Burgenland, első nap...

Rohonc

Végre szombat, és a Bortavasz első napja. Kicsit már előzetesen rákészültünk, hiszen miután jól beharangoztuk az idei rendezvényt, előkaptuk a tavalyi „túlélőcsomagunkat”, kiteregettük a benne lévő térképet Bozsok Határ Csárdájának a cipóban felszolgált fokhagymakrém leves után ropogós kenyérhéjtól pettyezett kockás terítőjén, majd némi tanakodás után gyorsan lehúztuk a bodzaszörpöt, és Columbo hadnagyot megszégyenítő módon nyomoztunk egy kicsit a pincék környékén a Bortavasz kezdetét megelőző vasárnap.

Fehérek kóstolója Rohoncon - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Mivel tavaly Eisenberget és Deutsch Schützen-t lényegében sikerült körüljárnunk, idén Rohoncot, ezt a különleges és egyedi kis terroir-t szemeltük ki magunknak. Olyannyira közel van a település a magyar határhoz, hogy mire megkérdeztem volna, ott vagyunk-e már, ott is voltunk a dimbes-dombos, szőlősoros, nyíló orgonás, sárgabarackfás tájban. A tavalyi Bortavasz Wein Guide-ja alapján futottunk tehát egy előzetes gyors kört, otthon még picit „meggugliztuk” a jelölteket, akiknél mindenképpen szerettük volna tiszteletünket tenni, így szombatra más teendőnk nem is igen akadt, mint eldönteni, kinél is kezdjük az idei Bortavaszozást. Miután Rohonc belvárosában gyorsan magunkhoz vettük az idei „túlélőcsomagunkat” kóstolópoharastul, buszmenetrendestül, térképestül és Wein Guide-ostul, elmentettük a telefonokba a Shuttle-Service szolgáltatás, vagyis a pincék közötti ingyenes szállítást végző segítőkész taxis telefonszámát, Jürgen Horvath pincészetéhez indultunk Rohonc egyik belvároshoz közeli utcácskájába.

Jürgen Horvath
 
Már az első bor, vagyis a Welschriesling Samuel 2012 meghozta a „háhh”-érzést, vagyis valami olyasmit, mint amikor a fülledt nyári kánikulában jól megkerget egy frissítő zápor. Felráz, üdít, hűsít… Még akkor is, ha kint időnként egy-egy tintakék felhő árnyat borított Rohoncra, és egy puha ölelésnyi időre visszakívánkozott a kabát az ember lányára. A sort további fehérekkel folytattuk, és máris konstatáltuk, hogy bizony fiatal és kicsattanó „nyári”, citrusos-ásványos borokkal hozott minket össze a jó sorsunk,  ami nem véletlen, hiszen a Rohonci terület Dél-Burgenland fehérboros szigete. A főszereplő Olaszrizlingen (Welschriesling) kívül tehát a Pinot Blanc (Weißburgunder), a Chardonnay, és a Sauvignon Blanc szavak hagyták el ezen a napon leginkább a szánkat, már ami a fehér vonalat illeti.

Kenyérkenegetős

Miután a „nyelvborotválás” megvolt, a frissítő savak máris bendőbe valóért kiabáltak. Már tavaly is tapasztalhattuk, hogy a Bortavaszon résztvevő pincészetek igazán kitesznek ilyenkor magukért, és olyan egyszerű, mégis nagyszerű falatokkal lepik meg a betérőket, mint például a zsíros kenyér variációk - úgymint tökmagolajjal kevert, vagy éppen balzsamecetbe áztatott aszalt szilvával és chilivel készített remekmű -, de bizony komoly házi sonkákkal, friss és érlelt sajtokkal is találkoztunk, azt pedig mondanom sem kell, hogy valamennyi stangli és pogácsa azon melegében és frissiben került az asztalunkra, ahogy elkészült. A kenyérkencék tehát életmentőnek bizonyultak a reggeli órákban megkezdett borozgatás mellé. Tonhalas-citromos kenegetővel kezdtük a fehérborokhoz, majd átnyergeltünk a keményebb fajsúlyú kencékhez: a tökmagolajas-sajtkrémes, és a tepertőkrémes sem maradhatott ki.

Összefogásban - Geschriebenstein Welschriesling
 
Aztán természetesen a vöröseket környékeztük. A 2010-es Pinot Noir és a 2011-es Senior is arról győzött meg minket, hogy a könnyen iható, gyümölcsösségüket-fűszerességüket őrző,  érett, roppanós fekete cseresznyés, a barrique hordós érlelés ellenére sem nehézkes, hibátlan, szép felépítésű, ámbár nem túlságosan hosszú időre szóló vörösborok háza táján járunk. A pincét is meglátogattuk, nagyon gyorsan „kiszúrva” a sárga Geschriebenstein Welschriesling címkés palackokat (Geschriebenstein egyenlő Írottkő, mely Nyugat-Magyarország és Burgenland legmagasabb pontja a maga 884 méterével). Különösen a hátcímke adott érdeklődésre okot, hiszen nyolc termelő nevét is olvashattuk rajta. Nyolc borász állt össze ugyanis, hogy 4-5000 palacknyi saját Olaszrizlinget készítsen a Kőszegi-hegység déli, Olaszrizling által igencsak kedvelt, könnyű pala alapkőzetű, bőségesen napsütötte lejtőjén, és azt Geschriebenstein Welschriesling márkanéven egyfajta értékesítési közösségben, Rohonc „cégéreként” piacra vigyék egész Ausztriában. Tavaly is találkoztunk hasonló összefogással Deutsch Schützen-ben, ott hat helyi borász állt össze egy csapatként, Sixpack név alatt.

Az Arkadenhof Mandl pincéjében
 
Rohonci bortavaszozásunkat szinte a szomszéd utcában, az Arkadenhof Mandl portáján folytattuk, ez a családi vállalkozás is tagja például a fent említett Írottkő Olaszrizling köré gyűlt borászközösségnek. Persze itt is fehérekkel kezdtünk, markáns ásványok és lehengerlő frissesség újra. Hirtelen tűző nyári naposba csapott át az időjárás, a vendégek egyre nagyobb számban, csapatostul érkeztek, ki jópofa Dotto vonattal, ki traktorral - a Shuttle-Service szolgáltatásba ugyanis ilyenkor ezzel az autentikus járművel is beszállnak a helyiek - ki pedig az ingyenes taxiszolgáltatással. Az árnyat adó kerti lugasban egyre kevesebb szabad hely maradt. Miközben a lábamnál ejtőző amennyire hatalmas annyira békés kutya hátát vakargattam, végigmustráltuk a fehérborokat a Welschrieslingtől a Chardonnay-ig, majd itt is meglátogattuk a pincét. 

Hordókóstolás

A házigazdával, Erhard-dal jártuk végig a helyiségeket, kicsit ismerkedve a hordókkal is, ahogy tettük ezt tavaly is, amikor például az Ausztriában, többek között Magyarországról származó fából is készülő Pauscha hordók hatását ízlelgethettük Kopfensteineréknél. Mandl-ék a franciaországi Allier erdeiből származó tölgyfából készül hordókat használják, a vörösborokat a pincében kóstolgatva pedig az is kiderült, hogy meglehetősen értő módon. Egyik tételnél sem tapasztaltuk, hogy a hordó „ráülne” a borra, gyümölcsösek, érettségük mellett élénkek és rendkívül jól ihatók a tételek, szépen besimuló tanninokkal, finom kakaós, étcsokis jegyekkel a lecsengésben. A Pinot Noir elegáns és fiatalosan bájos, a Kékfrankos tele guruló bogyós lédús gyümölcsökkel és bársonyos ízzel, a Zweigelt mosolygós érett cseresznyékkel teli, az Eisenberg DAC Reserve Kékfrankos pedig a gyümölcsös-fűszeres ízvilágon túl a talaj ásványos jegyeit is maximálisan közvetíti.

Feuerflecken - ahogy a mama készíti
 
A pincejárás után gyors ebédre még a Mandl portán maradtunk. Az étlapon egyszerű, de ami fontos, hagyományos, és a borokhoz igencsak jól csúszó osztrák ételeket találtunk. A választásunk a Feuerfleckenre esett, amely kicsit hasonlít a mi lángosunkra. Ez a kulináris kincs hagyományos módon elkészítve tulajdonképpen egy lepény, akárcsak az indiaiak chapati-ja, vagy a mexikóiak tortilla-ja. A neve - Feuerflecken - nagyon egyszerű fordításban „tűzfoltokat” jelent, és ez az étel hagyományos készítési módjára utal. Régebben ugyanis a kenyérsütésből visszamaradt csekélyke mennyiségű tésztát a konyhai kályhán öntöttvas serpenyőben megsütötték, így a tészta felületén először hólyagok, majd foltos égési nyomok jelentek meg. Különböző változatai ismertek, tejföllel, snidlinggel, sajttal, vagy fokhagymás-zsiradékos mártással kínálják, de töltött húsos változata is létezik. Mandl-éknál a mama receptje szerint készül, garantáltan tízujjmegnyalós változatban! Érdemes kipróbálni, mert egy laza borozáshoz tényleg remek választás.

A nagy felfedezés: Straka
 
Miután szépen „megágyaztunk” a további borokhoz, és a délután is nyári meleggel kényeztetett minket, szellőjárta és nap simogatta hegyoldalba vágytunk. A Shuttle-Service szolgáltatást igénybe véve tehát Rohonc szőlőhegyeire indultunk, és a Bortavaszt megelőző felderítésünkkor mindenképp meglátogatandó pincének jelölt Thomas Straka-hoz érkeztünk. Bevallom, olyannyira tetszett Thomas teli szájjal nevetős, szőlőben Vespával motorozós fotója a tavalyi Wein Guide-ban, hogy idén úgy döntöttünk, meg kell néznünk ki is ez a srác…

Megérkezésünkkor szépen tele volt a terasz, és a kis épület körül is szép számmal tömörültek a borkedvelők. Minket azonnal Ernst Straka, Thomas testvére üdvözölt, ültetett le, majd hozta kóstolásra szép sorban a borokat. Rögtön az első tétel - a 80 éves tőkékről származó Prantner Welschriesling 2012 - máris sokat mondó volt, zamatos, összetett, kerek, testes, benne a gyümölcsök és az ásványok adta komplexitással. Ahogy Ernst elmondta, e rizling szülőföldje, a Prantner kivételes adottságú terület, mint ahogy egyébként Rohonc egyéb termőterületei is, hiszen itt húzódik az úgynevezett „Rechnitzer Fenster”, vagyis az a tektonikai ablak, amely az erózió által lepusztított takarók alól előkerült nagyon régi alapkőzet, természetesen néhol a „fiatal” kőzetekkel keveredve. Ebből a ritka geológiai szerkezetből igencsak kevés található a világon. Egyébként alapvetően szürke- és zöld palából épül fel, de aki még többet szeretne tudni a témáról, ajánljuk figyelmébe Less György „Magyarország földtana” című művét, azon belül is az Alpok nagyszerkezete részt. Azért néhány pohár bor bekészítését is javasoljuk a dolgozat tanulmányozása mellé, különösen, ha laikus földrajzkedvelők vagyunk csupán. Mindenesetre megértettük, minek köszönhetik az itt termő borok egyediségüket, igazi „Dél-Bugenlandiságukat”.

Thomas és Ernst Straka
 
A Pinot Blanc 2012-es tétele már kapott egy kis tölgyfahordót, ezzel elérve, hogy a karcsú, nyúlánk bor mégis kimondottan egzotikus szépségűre, érett és erős vonalúra sikerüljön, a 2012-es Sauvignon Blanc pedig szintén meglepett, ásványosságával, testességével, tartalmas kerekségével egyáltalán nem „csak” egy Sauvignon Blanc. Ernst elmondása szerint ez azért is van, mert két különböző klónnal dolgoznak, az egyik meglehetősen karakteres, a talaj jegyeit markánsabban közvetítő. Természetesen a vörös szekciót is végigkóstoltuk, a meggyes, fűszeres, finoman tanninos, nagyon élénk és ásványos Eisenberg DAC Kékfrankos 2011-es tételével kezdve. A Reserve kategóriát már az elevenebb savakkal játszó 2010-es évjáratból kóstoltuk, majd következett egy házasítás, a szilvás-cseresznyés, finom tanninokkal simogató Stratos 2009 (Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot hármasa). A végén egy meglehetősen nagy potenciállal bíró Merlot zárta a sort, a 2009-es Mesos-t nagyon is érdemes lesz még pár év múlva is visszakóstolni.

Nos, a srác a motoron tud valamit, ez biztos, így mindenképpen a nap felfedezésének tekintjük Thomas Straka birodalmát, és nem is véletlenül kerültek felkiáltójelek a jegyzetemben a borok mellé. Ásványosság, talaj, kerekség, teljesség, és a tapasztalat, hogy olyan borokkal - és talán mondhatom emberekkel - találkoztunk ezen a kis portán, amelyek/akik valahogy mintha tudatosan, „erőből” nem akarnának sokat, ösztönösen és természetesen azonban mégis rendkívül sokat tudnak.

Shuttle-Service - autentikus változat
 
Elbúcsúztunk Erns-től és Thomas-tól, majd lazán leintettünk egy arra járó traktort. A Bortavaszon ez így működik, kis kupaktanács, ki hová szeretne menni, útközben pedig még néhány csoport csatlakozott a pöfögő „taxihoz”. Mivel a Szombathelyre tartó utolsó busz indulási ideje vészes közelségbe került, sajnos már csak gyors látogatásra futotta aznapi utolsó állomásunkon, a Herist Wein birtokon. Itt a család legfiatalabb tagja, a fiatal és ambiciózus borász, Dieter Herist, valamint édesanyja, Ilse fogadott minket. A családi vállalkozásban egyfajta generációváltás következett be, miután az édesapa, Klaus megkezdett munkáját követve, pontosabban ahhoz csatlakozva a bécsi Agrártudományi Egyetemről visszatérő Dieter új módszereket és szemléletet hozott magával. 

Dieter Herist a vendégekkel

Amennyire csak lehet, kerülik a szintetikus vegyi anyagok használatát, az egészséges talajon termett tökéletes alapanyag, valamint a „kevesebb több” elve érvényesül leginkább a 2 hektáros birtokon. Az igazi szenvedély a rizling, hiszen már a nagypapa - Johann Herist - is ismert volt rizlingjeivel Ausztria határain kívül is. A rizling mellett nagy szerelem még a Kékfrankos és a Pinot Noir, így ezeket a tételeket is végigkóstoltuk: az Eisenberg DAC 2010 meggyes és markáns ásványos jegyei után a 2010-es Pinot Noir Reserve rusztikussággal párosuló eleganciája marasztalt volna minket némi esti borozásra fűszerek, friss piros bogyós gyümölcsök, étcsokoládé és kávé kíséretében, de sajnos vissza kellett térnünk Rohonc belvárosába, hogy az utolsó hazafelé tartó buszt még elérjük.

Az idei első Bortavaszos nap tehát itt, Rohoncon, ezen a valóban egyedi, és sokszor meglepő felfedezéseket nyújtó kis borvidéken ért véget. Másnap a tavalyi kimaradt jeleneteket „vettük fel”, tehát néhány pince erejéig visszatértünk Deutsch Schützen-be, valamint ellátogattunk a Csaterbergi részre is... Ahol aztán majdnem jól ott is maradtunk, de erről már csak a következető részben mesélek. Addig is „beszéljenek” az első nap képei…

- folytatása következik -

Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...