2014. január 8., szerda

Kiszínezett kontúrok – A soproni Vylyan 3.3 kóstoló története

Hol, vagy leginkább hová tartunk, mit tudunk most, mit őrzünk, rejtünk a múltból, vagy mit tartogatunk még a jövőre nézve magunkban? Ezeket a kérdéseket időnként mindenki felteszi magának - magáról. A válaszokból pedig sok mindenre lehet következtetni. Például arra, mivel is töltöttük (meg) eddigi életünket. Vagy ha úgy tetszik, mennyire, és milyenre színeztük ki azokat a kontúrokat, amelyeket felskicceltek számunkra életünk legelején.

Wawrzsák László (Vylyan) és Molnár Balázs (Natura Vinotéka)
(Fotók: Natura Vinotéka)
Ahogy autózunk át a sötétedő, vastag ködpaplan alá éppen bebújni készülődő Alpokalján Sopron felé, eszembe jutnak a macskabaglyok. Pedig még nem is ittam semmit. Mégis… Volt egyszer ugyanis egy 24 órás Kékfrankos bortúra Sopronban, és azóta törölhetetlen a memóriámból az a Quimby-dudorászós, éjszakai erdőben cikázó elemlámpa fényben macskabaglyok után kutatós, időnként menetelve alvós, monstre Kékfrankosozás.

Most azonban más ok miatt utazunk Sopronba. Bár a házigazda ugyanaz a Molnár Balázs, aki azon az éjszakán átvezetett a szőlősorokkal szabályosan csíkozott borvidéken, most nem az erdőn vágunk át vele madarak után kutatva, hanem saját vinotékájában, a Várkerület ódon falai közé simuló Naturában gyürkőzünk neki egy 3.3-as kóstolónak Wawrzsák László, a Vylyan Pincészet szakmai képviselőjének vezetésével. Mondhatni, éppen csak a csilláron nem lógunk, így a vinotéka hangulatos kis pincehelyiségét pillanatok alatt belakjuk.


Három évjárat három bora csordul a pohárba ezen az estén. No meg két újdonság is, történetesen minden év novemberének sztárjai, az aktuális évjárat első hírvivői, a Vylyan Kakas Rosé és a Vylyan Bogyólé. A 3.3 cím azonban a nagyító alá kerülő három főszereplő bort, és annak három-három évjáratát takarja, történetesen a Vylyan Montenuovo-t (2007, 2008, 2009), a Vylyan Pinot Noir-t (2005, 2006, 2008), valamint a Vylyan Mandolás Cabernet Franc-t (2006, 2007, 2009). Ahogy időnként magunkban, most a borokban keressük tehát azt, hogy hol, vagy leginkább hová tartanak, mit tudnak most, mit őriznek, rejtenek a múltból, vagy mit tartogatnak még a jövőre nézve.


Miután a 2013-as Kakas Rosé friss és kedves, roppanós eprei és szamócái kitáncolták magukat a pohárban, és a minden évben ruhát váltó laza, kirobbanóan meggyes, sajnos túlságosan is jó ivású (értsd: pillanatok alatt elfogy egy palack) Bogyólé csavarzárját is megtekergettük, rátérünk arra, amiért valójában jöttünk, az úgynevezett tematikus részre, vagyis a 3.3 sorra.

A Prémium család tagjával, a Montenuovo-val kezdjük a sort, méghozzá a 2009-es évjárattal, amely nemrégiben cserélte le a piacon 2008-as testvérét. Öt fajta (Cabernet franc, Merlot, Syrah, Kékfrankos és Zweigelt) násza, benne 2009 hosszan elnyújtózó, napos, melengetve ölelő őszével. Nincsenek benne túlrafinált illatok: „egyszerű” friss málna és érett cseresznye a maga nagyszerűségében. A szájban zabolátlanul hancúroznak még az összetevők, a sav picit élénkebb, kikacsint a pohárból és izgatottan integet. Hosszú és szép élet vár rá, és már most szépen rendezgeti sorait, sokat fog még komolyodni.

A 2008-as Montenuovo-t kortyolgatva aztán beköszön a gyerekkor. Igen, valahogy bekúszik a képbe az emlék, ahogy nem bírom kivárni, míg teljesen megérik a cseresznye, így már kora nyáron lógok a fán az alig érett, rózsaszín, friss „vizes” gyümölcsöt majszolva, és így megy ez egész nyáron át, míg be nem köszönt a feketére érett, szétrepedő héjú cseresznyék időszaka. Nos, a 2008-as Montenuovo-t valahol félúton - azaz leginkább az arany középúton érzem. 2009-es évjárata zabolátlanabb, a 2008-as tételben viszont felbukkan a tökéletesre érett cseresznye mellett némi csokoládé, erdei gyümölcs, áfonya, miközben cirógat a kerekség, a lágyság, a barátságosság, és a kedvesség. Nem túloz és nem is szerénykedik. Szóval egyszerűen jó vele...


A nehezebb, forró és aszályos 2007-es évjárat Montenuovo-ja illatában sült szilvalekvár, apró fűszerboltocska minden kis édes illata, érett, fekete cseresznye fahéjjal szórva, tehát szagolgatva sokat ígér, de kóstolva a bor összességében talán picit már „csupaszabb” és kevésbé telt, mint 2008-as testvére. Kétségtelenül őrzi még névadója, Montenuovo Nándor hercegi tartását, de időnként azért már meg-megáll és elgondolkodik.      

Aztán három Prémium Pinot Noir érkezik a pohárba, bár eleinte nehezen dől el a kóstolási sorrend.
- Nüansznyi a különbség - mondja némi villámkóstolás után Balázs, majd a 2005-2008-2006 évjáratsorrend mellett dönt, bizonyítva a tényt, hogy nem mindig szükséges a „legfiatalabb évjárattól a legidősebb felé haladva”-elvet követni a kóstolásban. Szeszélyességét és kiszámíthatatlanságát tekintve nem meglepő, hogy pont a Pinot-nál lép életbe e szabálytalanság, és az sem, hogy talán ezzel a fajtával szemben lamentál legtöbbet a szakma, kell-e hazánkban „erőltetni” Burgundia hercegnőjét, és ha igen, feltétlenül ragaszkodnunk kell-e a déli termőterületekhez. Nem véletlenül osztja meg a borkedvelők táborát sem.


A válaszokat a pohárban érdemes keresni, mindenesetre talán pont azért érdemes figyelni kis hazánkban a fajta megmutatkozásait, mert csak értő kezek és körültekintő telepítési körülmények között hajlandó kifinomult, elegáns, gyümölcsös oldalát megmutatni, ellenkező esetben csúnyán besértődik. „Vylyanban” is hangsúlyozzák a megfelelő Pinot-dűlők kiválasztásának jelentőségét, ez egyébként Villányban a hűvösebb, észak-keleti, észak-nyugati kitettségű dűlőket jelenti. Ráadásul nem szabad megfeledkezni a Pinot „ciklikusságáról”, amely ugyanúgy ott van a fajtában és annak boraiban, akárcsak a nőkben. De erről talán a férfiak többet tudnak (vagyis többet éreznek belőle)…  

És ha már szóba került a Pinot Noir kapcsán Burgundia, időnként a Vylyan-nál Kisharsányban is felhangzik a „Bonjour!”, hiszen 1998-ban csatlakozott a csapathoz Jean-Pierre Confuron borász-szaktanácsadó, de erősítette már - 2004-ben - Marie Laroze francia borászlány is a csapatot. A Pinot Noir-ra azonban nemcsak a Prémium borcsaládban érdemes odafigyelni, hanem a Válogatás sorozatban is. A Vylyan Gombás válogatás Pinot Noir ugyanis – túl azon, hogy kifejezetten a Pinot Noir kedvenc „lakhelyének”, vagyis a Gombás dűlőnek alapanyagából készül – hordóválogatás is, tehát a legszebb hordók Pinot-i kerülnek a Gombás válogatás palackokba. 


A Prémiumok kóstolását tehát a 2005-ös Pinot Noir-ral kezdjük. A kezdeti palackfülledtség kis pohártekergetés után szépen tisztul, majd illatban finoman szálló füst, élénk avar, ízben némi vadság jelentkezik, csipkebogyóval, teafüves karakterrel, hosszú utóízzel. Átugrunk 2008-ba is, frissebb, gyümölcsösebb karakterű illatok fogadnak, teltebb, teljesebb a kép, szépen betölti a szájat a korty, a tanninok pedig nagyon finoman tapicskolják a nyelvet. A sor végén pedig a Caroline Gilby angol Master of Wine által 2010. februárjában „Magyarország eddigi legjobb Pinot-ja”-ként említett 2006-os Vylyan Pinot Noir. Benne az érlelés nyújtotta összetett tercier aromák, szépen rendeződve, elegáns savakkal, könnyednek tűnő, de közel sem vékonyka, inkább légiesebb felépítéssel.

Az utolsó hármas forduló a Mandolás Cabernet Franc soré. Akárcsak a Gombás dűlő válogatás Pinot Noir-ja, a Mandolás dűlő Cabernet Franc-ja is terület- és hordó alapú válogatás egyben, tehát minden szempontból szelektált tétel, a dűlő különböző ültetvényeiről származó alapanyagait külön is dolgozzák fel, de csak kiemelkedő évjáratokban palackozzák. Érdemes a Válogatás család címkéiről is szót ejteni, ugyanis ami például „vinotékás” szemmel zavaró lehet, történetesen, hogy a frontcímkén nincs évjárat feltüntetve, az a borkedvelőknek különös üzenettel bír, legalábbis ez a szándék. Ami nagybetűkkel és kiemelten szerepel ugyanis a címkén, kizárólag a dűlő neve. A termelő neve is „háttérbe szorul” szinte, és ezzel pontosan a dűlő, a termőhely kiemelt fontosságát és egyediségét kívánják kihangsúlyozni.


A Mandolás sor első tétele a 2009-es. Masszív, érett, karakteres, markáns bor, dúskálhatunk a fekete bogyós gyümölcsökben, a már-már aszalt gyümölcsös jegyekben. A sav szépen kíséri a buja gyümölcsösséget, és támasztja a telt testet, a tanninok határozottabban húznak, de a bor felépítése szinkronban van a cserességgel. Az alkohol a 2009-es meleg évjáratra jellemzően erőteljesebb. A 2007-es Mandolás fűszeres, édeskés, gyümölcsös, masszív, remek tartással. Illatában visszaköszön a Montenuovo 2007-es (sült szilvalekvár, apró fűszerboltocska minden kis édes illata, érett, fekete cseresznye fahéjjal szórva), kortya telt, kerek, báj és kellő öntudat egyben. Mint aki tudja, mit akar, berobban az ajtón, majd kedvesen, finoman harapdálja a fülcimpádat, és megnyugszik, aztán leélsz vele egy életet. Forró évjárat szülötte, ennek megfelelő temperamentummal.


A 3.3 kóstolástól a létező legidősebb Mandolás Cabernet Franc-nal, vagyis első évjáratával, a 2006-ossal búcsúzunk. Ereje teljében lévő bor, olyan misztikusan hömpölyög a pohárban, ahogy kint a kacskaringós kis utcákon végigosonva a soproni köd körbedorombolja a Tűztornyot. Remek, érett, nehézbombázó gyümölcsös zamatok étcsokival és pörkölt kakaóbabbal, valamint izgalmas fűszerek kavalkádja a pohárban. Elnehezedésnek, robusztusságnak nyoma sincs, mégis sűrű, komplex, telt a bor, erőteljes, de nagyon finom tanninokkal, éber savakkal. Még tartogat magában fejlődést és meglepetéseket, sokáig érdemes rá figyelni. Ahogy magunkra is…

Mert hát mit is érnének a magunkban, magunkról feltett hol, vagy leginkább hová tartunk, mit tudunk most, mit őrzünk, rejtünk a múltból, vagy mit tartogatunk még a jövőre nézve magunkban – kérdések, válaszok nélkül. A válaszok pedig mindig szubjektívek. Akárcsak a borkóstolás – állapítjuk meg az est végén. - És az is, amiért élünk – teszi hozzá Balázs a visszakóstolások töltögetése közben csak úgy, szinte a pohárban hömpölygő vöröseknek címezve a megállapítást. Vagy talán a macskabaglyoknak…

Kabátok alá makacsul bepimaszkodó ködben sétálunk a szálloda felé. Sopron alszik, későre jár, vagy túl korán van, mindegy is. Ami biztos, hogy érdemes néha ellátogatni a Várkerület Natura Vinotékájába. Legközelebb például január 18-án, amikor is „Bor, Brúnó, Boldogság” címmel Luka Enikő tart majd borkóstolót, és mesél élete egyik legszebb időszakáról.

Mi pedig azzal a tudattal térünk nyugovóra, hogy ismét kiszíneztünk néhány részt életünk anno lazán felskiccelt kontúrjai között. Néha nem is kell hozzá sok... Néhány bor néhány évjárata, néhány ráérős óra és történet, és néhány lelkes és nyitott ember. Ettől (is) színes a világ.

Nagy Zita
Fotók: Natura Vinotéka - Molnár Balázs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...