2016. augusztus 7., vasárnap

Dombok felett, felhők alatt - Kőszeghegyalján nyitottpincéztünk

Robog a nyár, mint a gyorsvonat, hamarosan sós párájú kékséges tengerpartokra visz, ahol majd persze csurrannak-cseppennek borok is a pohárba, de addig is jó visszakanyarodni szinte a nyár elejére, és felidézni az akkori élményeket. Például a Pünkösd vasárnapit... Akkor nyitottak ki ugyanis Kőszeghegyalján - Cáktól a Pogány-hegyig - egyszerre a pincék, mi pedig ismét bekukkantottunk néhányba jól, ahogy tettük azt tavaly is a Kőszeghegyaljai Nyitott Pince Napon.

Mándli Borház - Fotók: Wawrzsák László

A nap mérlege: egy kis szőlőhegyi fíling némi muzsikaszóval, néhány szippantás a pincékből, no meg persze a borokból, egy kis D vitaminnal feltöltő szánsájn, és persze zöldellő szőlősorok, dimbek-dombok, no meg maguk a kőszegi borászok, akikhez második alkalommal látogattunk el a Soproni borvidékhez tartozó Kőszeg határában zajló eseményre. És ha már Soproni borvidék, akkor Csepreget is fontos megemlíteni, hiszen náluk előtte nap, szombaton nyíltak meg a pincék ajtajai (sajnos azt az eseményt más elfoglaltság miatt ki kellett hagynunk, viszont korábban már téli bortúráztunk náluk, most látom csak, hű de rég volt...)



Szóval Kőszeghegyalján az idei év volt a nyolcadik alkalom, hogy a kisebb-nagyobb birtokkal rendelkező gazdák a hegyre hívták a borra, és a borászokra kíváncsi embereket. - Az idei évben változtak némiképpen a szervezési előkészületek - ezt már Kampits Laci, a rendezvény egyik fő motorja mondta el nekünk. Idén ugyanis kizárólag a borászok összefogásával valósult meg a program, és folyamatosan bővítik a túra közbeni szolgáltatásokat is, például ingyenes buszjárattal könnyítették meg a kijutást az útvonal két pontjához. A tavalyi évben az időjárás nem volt éppen kegyes a rendezvényhez, esőnapot is kellett hirdetni, amely remek döntés volt, mert így morcos dagonya helyett szikrázó napsütésben lehetett fűszálat rágcsálva feküdni a fűben, kortyolgatni a borokat, bambulni bele a szőlősorokat hátukon "futópadoztató" lankákba, meg hallgatni a jófajta muzsikát, akárcsak idén.



A kiindulási pont Cákon volt, a Tűzoltószertárnál, itt vehették magukhoz a nyitottpincézők a kóstolópoharat, és a kóstolójegyeket tartalmazó tömböt, illetve a helyi önkormányzat jóvoltából a cáki Műemléki Pincesort is ingyenesen látogathatták. A tavalyi ötlet - miszerint minden hegyi borász a kertjében, birtokán fogadott egy másik "kiállító" borászt - idén is nagyon jónak bizonyult. Mi csak egy rövidített, gyorsított túrát tettünk - időhiány miatt - a nyitott pincékben, így megmásztuk például a Mándli Borházba vezető igencsak meredek dombot, amely erőfeszítésért cserébe szuper panoráma, jó muzsika, illetve a gazda, Tibor, és családja, no meg persze boraik fogadtak minket.



Aztán "gatyaféken" leereszkedve a dombról ellátogattunk még a több generációra visszanyúló Poncichter család legifjabb tagjához, Stefanich Kornélhoz, akinek birtokán már igencsak tetőzött a hangulat, már ami a zenés-táncos mulatságot illeti - köszönhetően Csepreg legfiatalabb szőlősgazdájának, a harmonikáján játszó Tóth Marcellnek. Mivel Kornél birtokán vendégként a bozsoki illetőségű Gáspár Szabolcs (GazsiBor) is kóstoltatta borait, persze őt sem hagytuk poháron - és figyelmen - kívül.



A pogányoki kis patakon átérve aztán Frank Jánosékhoz kanyarodtunk még be egy Kékfrankos és egy Pinot Noir kóstolására, majd - búcsúzóul - a Kampits Családi Pincébe tértünk be, ahol a megszokott kőszegi fajták - vagyis a Kékfrankos és a Blauburger - kóstolásán kívül egy amolyan, a fehérborok iránti növekvő igények miatt "kísérleti jelleggel" kis mennyiségben készített Furmintot is megmutatott nekünk Laci, akivel a kőszegi borászok közötti újításokról, a rövid- és hosszútávú tervekről is beszélgettünk, valamint arról a jól megfogalmazott marketing stratégia tervről, amelynek egyik lépése a Laci menedzselésével elkészült Kőszegi Bor, mint márkajelzés, és a hozzá tartozó összefoglaló honlap, amelynek segítségével részletesebben is megismerhetők a kőszegi borászok, a kőszegi rendezvények, programok, egyszóval a borvidék élete.



A mi nyitottpincézős utunk kicsit rövid volt, de annál hosszabb út áll még a kőszegi borászok előtt, akikkel beszélgetve kiderült, hogy pincetechnológiai fejlesztésekben, és komoly marketing munkában látják a Kőszegi Bor, a kőszegi borászok, és a kőszeghegyaljai pincék jövőjét. Drukkolunk nekik!

Fotók: Wawrzsák László


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...